Nemrég bemutattuk napjaink egyik legnépszerűbb játéksorozatának, a Final Fantasy-nak a történetét a kezdeti bitektől egészen a több millió példányban kiadott epizódokig. Mostani cikkünkben már a legújabb részt, a Crystal Chronicles-t vesézzük ki, amely az eddigi egyetlen, Nintendo Gamecube konzolra jelent epizód.

A Crystal Chronicles az egyik legújabb Final Fantasy játék, és egyben az eddigi egyetlen, amely Nintendo Gamecube konzolra jelent meg. A Square-Enix ezzel a programmal kíván betörni a Gamecube-piacra, és a jól csengő név, valamint a már világszerte elismert név miatt erre minden esélye megvan.

Természetesen a játék környezete, és látványvilága már-már ismerős lehet a rajongók számára, ugyanis több hasonlóság fedezhető fel a kilencedik résszel. A részletesen kidolgozott világ ellenére azonban már a játék elején feltűnhet, hogy a sztori sajnos észrevehetően elhanyagoltabb, mint az eddigi részek esetében. Nincsenek benne a már jól megszokott fordulatok, amik mélyítik a történetet, és így a játékos jobban szívébe zárhatja az egyes karaktereket.

A Crystal Chronicles-ben tehát egy olyan világban járunk, ahol egy meteor becsapódás következtében parazita élőlények lepték el a világot, és ennek következtében a bolygó légköre megváltozott: halálos gáz lett belőle, amit az ott élők csak miasma néven emlegetnek. Nagyon sokan meghaltak abban az időben, mivel nem tudták, hogyan szűrhetnék ki a levegőből a mérges gázt. De hosszas kutatás után mégis rábukkantak az ellenszerre: mágikus kristályokra, amelyek nagyságuktól függően vagy egy nagyobb város, vagy pedig egy kis terület köré vonnak védőburkot.

Ám a kristályok ereje nem végtelen: minden évben fel kell őket tölteni egy különleges, myrrh nevű folyadékkal, amely csak myrrh-fákon terem. Ha ez nem történik meg, akkor elveszítik képességüket, és a gáznak többé nem állja útját semmi. Az ilyen, életet jelentő fák azonban csak a szörnyektől hemzsegő vidékeken nőnek, ezért a települések minden évben útnak indítanak egy, vagy több karavánt, hogy felkutassák ezeket. A játékosnak -- mint az egyik karaván tagjának -- a feladata a fákat felkutatni, és a myrrh összeszedésével megmentenie a szülőfaluját.

Ahogy haladunk előre a játékban, egyre többet tudunk meg a miasmáról, és arról, hogyan lehet végérvényesen elpusztítani. Kezdetben azonban az lesz a legnagyobb feladatunk, hogy évről-évre három csepp myrrht gyűjtsünk össze kelyhünkbe, ezzel egy évig növelve a falunk kristályának erejét.

Kezdéskor egy- vagy többjátékos mód között is választhatunk, de most elsőként az előbbiről essen szó. Miután megadtuk karakterünk nevét, ki kell választanunk a négy faj közül -- Clavant, Lilty, Yuke és Selkie -- a nekünk legszimpatikusabbat. Minden típusból van női, illetve férfi változat, és azon belül is négy-négy alfaj. Tehát összesen harminckét szereplő bőrébe bújhatunk. Mindegyik fajnak megvannak a maga különleges eszközei és támadásai, valamint erősségei és gyengéi.

A Clavantok mind a fegyverekkel, mind pedig a mágiával nagyon jól bánnak, a védekezésük szintén erős, és elsősorban a békének, a barátságnak élnek. A Lilty-ek a varázslatok helyett inkább a fegyverforgatásban jeleskednek. Ők azok, akik már egészen az ősidőktől lakják a világot, s egykoron közülük kerültek ki az uralkodók. Sokuk még most is felsőbbrendűnek képzeli magát, de a forrófejűségük ellenére remek kereskedők. A Yuke-ok a mágia terén kiválóak: gyorsan idéznek, és ha szükség van rá, akkor közelharcban is megmutatják a jó képességeiket, bár csak kis hatókörben képesek támadni. Különös ruhákba öltöznek, hogy varázserejüket megnöveljék, és szívesen osztják meg tudásukat, tapasztalataikat másokkal. A Selkie-k gyorsak, mozgékonyak és a mágiával közepesen jól bánnak. Sok helyzetben képesek ravaszul, önállóan cselekedni, lévén egy régi tolvaj törzsből származnak.

Miután kiválasztottuk karakterünk kinézetét, a foglalkozását kell meghatároznunk a nyolc fajtából: kovács, szabó, földműves, állattenyésztő, molnár, halász, kereskedő vagy alkimista. Ez a későbbiekben azért lesz lényeges, mivel a családon belül igen jó áron tudunk adni-venni dolgokat, illetve ha kedveskedni akarunk rokonainknak, foglalkozáshoz kötődő tárgyakat küldünk haza levélben.

Miután karakterünk minden paraméterét megadtuk, a játék bemutatja családunkat, akikkel nem árt ápolni a kapcsolatot: válaszolni a leveleikre, beszélgetni velük, és néha küldeni nekik pár tárgyat vagy pénzt, amit utazásaink során gyűjtöttünk. És hogy ez miért fontos? Nos, a játékban fontos szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, így nem árt azokat ápolni.

Mikor a főhősünk kikerül a világtérképre, ott csak meghatározott irányokba veheti az útját: olyan helyekre mehetünk, ahol myrrh-fák nőnek, vagy a városokba (ahol fegyvereket lehet készíttetni és kereskedni), illetve a kikötőkhöz.

Hogy életben maradjuk a különböző pályákon (lévén mindent miasma vesz körül), a kristály aurájában kell maradnunk, amelyet magunkkal hordozunk. Ezen feladatot egyjátékos módban egy aranyos, szőrös lény, Mog végzi el helyettünk, akinek nem árt a miasma. Azonban magunk is vihetjük a kelyhet a kristállyal. Ha megsérülünk, és a kristály közelében maradunk, életerőnk egy idő elteltével újra föltöltődik.

A harc az eddigi Final Fantasy epizódokkal ellentétben itt már valós időben zajlik, azaz nem áll meg az idő. Tehát ha meglát minket egy szörny, rögtön nekünk támad, és mi azonnal viszonozhatjuk is a jóindulatát, melyet kétféle módon tehetünk meg. Közel is mehetünk, hogy az A gomb folyamatos lenyomásával támadjuk meg, és ezután váltsunk át védekezésre, de ezt bonyolult kivitelezni, és így sok sebet szerezhetünk, mivel ellenfeleink gyorsan ellentámadásba lendülnek. Ezért célszerűbb távolabb maradni, és Focus támadást indítani: lenyomni az A gombot, hogy karakterünk erőt gyűjtsön, majd amikor megjelenik előttünk egy kis kör, azt az ellenfélhez kell irányítani és elengedni a gombot. Ilyenkor bár odaugrunk az ellenfél mellé, de közben egy erőteljes támadást viszünk végbe. Ugyanez a helyzet a mágiákkal is, azonban ilyenkor karakterünk egy helyben marad, és a varázslat a kívánt helyen idéződik meg.

A különböző varázslatokat (magicite) kis gömbök formájában vehetjük fel a legyőzött ellenségek után, de miután elhagyjuk a pályát, ezek eltűnnek, és a következőn újra fel kell kutatni, hogy megidézhessük őket. A legtöbb ellenség hagy maga után valamilyen tárgyat: pénzt (a Final Fantasy világokban a szokásos fizetőeszköz a gil, és itt sincs ez másként), kulcsokat (amikkel ajtókat nyithatunk ki), varázslatokat, ételt (amivel növelhetjük HP pontjainkat), vagy más hasznos tárgyakat (például fegyverek vagy páncélok elkészítésének leírását, és a hozzájuk való alapanyagokat). Az artefactok különleges tárgyak, melyeket kincsesládákból, vagy az ellenségek legyőzése után kapunk: mindegyik ad valamilyen bónuszt karakterünknek, de a pálya végén egyet ki kell választanunk, amelynek hatását meg szeretnénk tartani.

A pályák végén főellenségekkel találkozhatunk, akiket általában nem nehéz legyőzni, még akkor sem, ha néhány átlagos ellenség is segíti őket. Ha elintéztük az adott főgonoszt, a myrrh-fáról begyűjthetjük az egy cseppnyi folyadékot, mely a kelyhünk harmadát tölti meg. Miután ez megtörtént, jön a moogle postás az otthonról érkezett levéllel. Ilyenkor érdemes választ írni az otthoni társainknak, és tárgyat vagy pénzt is küldeni a kapcsolatok ápolására.

Ha egy térségben már az összes pályát bejártuk, akkor át kell kelnünk a miasma-örvényen, hogy újabbakhoz juthassunk el. Ezek mindig egy-egy elemet (föld, víz, tűz, levegő) képviselnek, és fontos, hogy a kristályunk is ugyanolyan elemű legyen, különben az örvény nem enged át minket.

Amikor egyik pályától a másikig utazunk karavánunkkal, előfordulhat, hogy kereszteződéseknél videó bejátszásokat láthatunk fontosabb, illetve lényegtelenebb eseményekről (mint például találkozás egy másik karavánnal), és ezeket a játék mindig automatikusan feljegyezi a naplóba.

Mikor mind a három csepp myrrh megvan, automatikusan hazakerül karakterünk, és végignézhetjük a szertartást, amivel meghosszabbítják a kristály áldását a falura. Ekkor a képernyőn megjelennek a naplónak ez évi bejegyzései is. De mivel egy myrrh-fának bizonyos időre van szüksége, míg újra tud myrrh-t teremni, és ezért kell mindig újabb és újabb pályákat felkutatnunk a játék végéig.

A játék azonban nem csak az állandó myrrh-gyűjtögetésből áll: nem csak a folyadékot, de emlékeket is szerzünk, hiszen ez lesz a megoldás kulcsa a végső ellenfél, Raem ellen, akivel együtt a miasma is el fog pusztulni. Küldetésünk során ugyanis különböző dolgok történnek: karakterek meghalnak, eltűnnek, emlékeink hol szaporodnak, hol megkopnak, de végül csak ezek segítségével érhetjük el azt, hogy világunk végleg biztonságban legyen.

Az egyjátékos módnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt: bár egyedül nem olyan izgalmas és szórakoztató, mintha többen játszanánk, de nem kell senkihez sem alkalmazkodnunk. Úgy utazunk, ahogy nekünk tetszik, és a harcok során sem jelent gondot, ha véletlenül az egyik csapattársunk nem hozza utánunk a kelyhet, ráadásul szorult helyzetben még az ellenfelek mellett is könnyebben el lehet szaladni egyedül, mint csapatban.

Multiplayer módban a játékosok ugyanúgy választják ki karaktereiket, mint az egyjátékos mód előtt, azonban az irányításhoz a GameCube kontrollerje helyett GameBoy Advance konzolra lesz szükség.

Többjátékos kaland esetén nincs velünk Mog, hanem valamelyik játékosnak kell elvállalnia a kristály és a kehely cipelését. A harcrendszer itt is valós időben zajlik, azonban az ellenségek hatékonyabb legyőzése érdekében kombinálni kell a varázslatokat és fizikai támadásokat. A multiplayer módban tehát az együttműködésen van a hangsúly: egyedül semmire sem megy a játékos, de összehangolt munka esetén nem csak könnyebb végigvinni egy-egy pályát, hanem kiváló szórakozást is nyújt.

Miután legyőztük a főellenséget, a játék bónuszpontok alapján felállít egy ranglistát a játékosok között, és az első helyezett választhat először a különböző artefactok közül, majd a második, harmadik és végül a negyedik.

A Crystal Chronicles-hez szorosan kötődik a GameBoy Advance konzol is, hiszen nem csak multiplayer módban nélkülözhetetlen, hanem egyjátékos módban a kijelzőjéről hasznos térképeket és információkat olvashatunk le. A GBA többfajta térképet is mutathat, ahol láthatjuk a környezetünket, az ellenfeleink helyét, a legutóbb legyőzött ellenfelünk adatait, illetve a pályán megbúvó kincseket is.

Ha egy szóval kellene jellemezni a Crystal Chronicles grafikáját, akkor elég lenne csak annyit mondani, hogy elbűvülő. A víz ábrázolása olyan, amilyet eddig még nem sok programban láthattunk -- beleértve a legújabb PC-s videókártyák bemutatkozó anyagait is. A miasma-örvények, a tereptárgyak, a karakterünk, de még az árnyékok is figyelemreméltó részletességgel vannak kidolgozva, a videó bejátszásokban éppúgy, mint a különböző pályákon. Az idézések látványosak, a kristályok pedig egyszerűen gyönyörűek.

A hanghatások szintén profi módon lettek megoldva: a varázslatoknak különböző zajaik vannak, amik megkönnyítik a felismerésüket, és ha kell, akkor időben ki is kerülhetjük őket. A szörnyektől megszállott helyszíneken mindig mélabús, kissé fenyegető és hátborzongató hangvételű zene szól a háttérben, míg a főellenségeknél pörgős, a városokban pedig vidám dallamok csendülnek fel. A párbeszédek feliratosak, de sajnos a szereplők szájmozgását nem szinkronizálták le, így csak "üresen" tátognak.

A játéknak sajnos a kamerakezelés az egyik gyengéje. Sokszor nem lehet látni az ellenfeleket körülöttünk, mivel a képernyő közepén mindig a kristály és a kehely van. A főellenségeknél kissé megbillentett felülnézetből szemlélhetjük a csatát, ami megint csak zavaró, mivel sokszor azt sem látjuk az ellenféltől, mi magunk hol vagyunk.

Összességében a játék nagyon jó darab: bár igazi erényeit csak multiplayer módban mutatja meg, de ennek ellenére a történet mód sem rossz. A hangulat hű a régebbi részekhez, csupán a sztori mélysége nem a megszokott. Mindezek ellenére a fantasztikus hangulata és látványa miatt az FF:CC csillogó gyöngyszeme lett a Gamecube konzolnak!