Kevés modellnek sikerül színésznőként is helytállnia. Az amúgy gyönyörű lányokról többnyire ordít a tehetségtelenség, és egy vagy két szerep után el is tűnnek a vászonról. Milla Natasha Jovovich kivétel, már csak azért is, mert egyszerre kezdte mind a színészi, mind a manöken pályát. Méghozzá igen fiatalon, kilencévesen. Még tizenegy sem volt, már felkapott sztárnak számított érdekes arcával, gyönyörű szemével és karcsú alakjával.

A sikerben feltehetőleg Milla egzotikuma is szerepet játszott, hiszen mindez Amerikában történt, hősnőnk pedig Kijevben született, a mai Ukrajna fővárosában, ami akkor még bizony bőven a Szovjetunió határain belül feküdt. Történt ez 1975. december 19-én. Milla anyja, Galina Loginova ukrán színésznő, míg apja, Borgi Jovovich egy jugoszláv gyermekgyógyász, így a kislánynak valamivel jobb sors adatott meg, mint megannyi kortársának. Annál is inkább, mert a papát hivatása gyakran szólította a ködös Londonba ("A papa szolgálati útra ment"), s ide a családját is magával vihette. Aki pedig sokat utazik, az nem szívesen tér vissza a rideg Szovjetunióba, így a Jovovich család hamarosan kivándorolt a kaliforniai Sacramentoba. Ekkor Milla ötéves volt. A kislánynak nem sok barátja volt, hiszen még az angol nyelvet sem beszélte elég jól, ráadásul a hidegháború árnya is gyakran rávetült. Milla egyfajta álomvilágba menekült, amely telis-tele volt erdei tündérekkel, manókkal és más mesebeli lényekkel. (Ezeket a gyerekkori élményeket/érzéseket később a Jeanne d'Arc-ban remekül tudta kamatoztatni)

Azért olyan nagyon félénk és visszahúzódó nem lehetett a kis Milla Natasha, ha olyan könnyen indult el a karrierje. Hamar felfigyeltek rá, és mint azt fentebb elmondtuk, 9 évesen már színészkedett. Először az 1988-as "Two Moon Junction"-ban, majd a "The Night Train to Katmandu" című tévéfilmben. Be kell vallanunk, hogy alig tudunk valamit e két alkotásról, hacsak azt nem, hogy az utóbbi Nepál szépségeiről szól elsősorban. Aztán 1991-ben az "Idols" nevű tévéműsorban szerepelt, és még ugyanebben az évben megkapta élete első főszerepét. Nemrég az egyik magyar tévécsatorna újra műsorra tűzte a Visszatérés a Kék lagúnába-t (Return to the Blue Lagoon). A híres, ám nem feltétlen jó Brooke Shields-féle Kék lagúna folytatása még az első résznél is gyengébbre sikerült. De kit érdekel? Milla gyönyörű volt benne kis rongyaiban és az ártatlan arcával.

A következő év már két filmet is hozott, bár egyik sem volt az a bizonyos nagy kiugrás. Az egyik a hatalmas sztárparádéval összehozott "Chaplin" volt, Robert Downey Jr.-ral a főszerepben, a másik pedig a "Kuffs". A nálunk talán sosem játszott Kuffs-ban Milla egy Maya Carlton nevű lányt játszott Christian Slater oldalán. Következő filmjét, a 1993-as "Dazed and Confused"-ot sem játszották idehaza, ami nagy kár, mert egy klasszikusról van szó az ifjúsági filmek kategóriájában. Ezután egy kis szünet következett, mialatt Milla elvégzett egy főiskolát, és továbbra is manökenkedett. Szerepelt Calvin Klein reklámokban, a L'Oreal hivatalos arca lett, s ki tudja hány száz magazinban hozták le képeit. Készített egy lemezt is, "The Divine Comedy" címmel. Szerepei alapján mindenki egy nyálas-nyúlós popalbumra számított, ám a szakma nagy meglepetésére nem ez történt. A lemezen leginkább a Pink Floyd, Kate Bush és a Cocteau Twins hatása érezhető - ami nem hangzik olyan rosszul.

És aztán eljött 1997 és vele Luc Besson. Luc-kel pedig az Ötödik elem, melyben Milla megkapta LeeLoo, a gyönyörű és gyorsan tanuló különös lány-lény szerepét Bruce Willis oldalán. A gyakran csak egy-két csík szigetelőszalagba öltöztetett Milla remekül játszotta azt, amit a legjobban tud: a meglepett, riadt kislányt, aki csodálkozva és sok kétséggel néz a külvilágra. A hatás nem maradt el. Egyrészt a film hatalmas siker lett, másrészt Besson eljegyezte, majd még ugyanez év decemberében feleségül vette kedvenc színésznőjét. A házasság ugyan nem tartott sokáig, de hát ilyenek a művészek: csak szabadon tudnak szárnyalni, nem bírják a kötöttségeket.

Ezután egy Denzel Washington film következett Spike Lee rendezésében. Ez volt a "He Got Game", egy újabb sportfilm, ahol Milla a jól hangzó Dakota Burns név alatt szerepelt. És aztán jött egy újabb Besson film, a francia rendező nemzeti érzéseit nem-francia színészekkel megcsillogtató Jeanne d'Arc, az orleansi szűz (Joan of Arc - The Messenger). Milla megint riadt és tanácstalan volt: "Hátha csak képzeltem azokat a hangokat?" És pont ezzel adott új karaktert a sokszor feldolgozott történetnek. Nem állítjuk, hogy a film zseniális, de pont Jovovich miatt mindenképpen élvezetes, ráadásul talán itt, szőkén volt eddig a legszebb.

Időközben megszületett a második album is, a "Peolpletree Sessions" és most itt van az új film, a Millió Dolláros Hotel. A változatosság kedvéért Milla most rövid, rendezetlen barna hajjal látható a lehető legelőnytelenebb ruhákban. Sok szövege nincs, egy kicsit bolond, egy kicsit bölcs, de nagyon szép.